Középiszonyosak a kínaiak?

2016. május 24. 10:33 - Csatangoló

Valamikor 2009-ben jártunk a párommal Pekingben, ami óriási hatással volt rám. Nem mese, a keleti emberek valóban mások, legalábbis a szokásaik és a hiedelemeik biztosan. Például soha nem használják a lépcsőt középen, és nem ülnek le egy asztalhoz egy európaival, ugyanakkor szívesen esznek egy tányérból a barátaikkal és a rokonaikkal.

 

Manapság Pekinget közel 21 millióan lakják a helyiek szerint, ugyanakkor a hét autós körgyűrűvel övezett metropoliszban már nyoma sincs a szűk utcácskákkal felszabdalt szegénynegyedeknek, az egykori Houtongok zsúfoltságának. A modern városrendezés következtében 6-8 sávos autósztrádák szelik át keresztül-kasul, amelyeket ráadásul hihetetlen tisztán tartanak. Európai szemmel kicsit furának tűnhet, hogy kézileg söprögetik a munkások az autópályák sávjait. A legmegdöbbentőbb, hogy hihetetlenek a léptékek és a méretek, a kommunista felvonulásokról ismert Tienanmen tér például több kilométer hosszú és széles, de bármelyik belvárosi épületet megkerülni több tízperces sétába telik, hiszen egy-egy tömb akár 1.5-2 kilométer hosszú is lehet. Európában kevesen gondolják, hogy a modern Peking ilyen impozáns, és meglepődnek a leghíresebb bevásárló utca, a Wangfujing Dajie fényreklámjai láttán is, amihez foghatót csak New York-ban láthatunk. Tévhit, hogy Kínában csak bóvlit kapni, a bevásárlóutcák ma már tömve vannak a nemzetközi márkákkal, amelyeket itt is európai áron mérnek.

koztisztasag.jpg

 

Az ország népessége és a főváros lakossága is folyamatosan növekszik az egykepolitika ellenére, amivel érdekes módon rendezték át a demográfiai viszonyokat. Kínában ugyanis nincs nyugdíjrendszer, az idős szülőket általában a gyerekeknek kell eltartani. Ha egy fiatal pár összeházasodik, akkor a fiú szülei költöznek az ifjú házasokhoz, az ő sorsuk biztosított lesz. Emiatt az elmúlt évtizedekben a legtöbb család arra törekedett, hogy az egyetlen megengedett utód mindenképpen fiú legyen. Ez a trend mára odáig fajult, hogy a fiatal fiúk háromszor annyian vannak Pekingben, mint a lányok, akik bizony valódi kinccsé váltak időközben. Ha valaki kilátogat a Nyári Palotába, akkor rengeteg iskolai csoporttal találkozhat, amelyek főként kisfiúkból állnak.

A kínai emberek egyébként tisztelik és szeretik a hagyományaikat, ősi kultúrájuk a modern XXI. századi élet szerves része. Ma sem szívesen közlekednek a lépcsőkön középen, hiszen ez mindig is a császárok kiváltsága volt, csakúgy, mint a sárga szín használata az épületek tetőin. Fő szerencseszámuk továbbra is a kilenc – ami az örök fiatalságot szimbolizálja – szívesen építkeznek ennek jegyében. Manapság sem meglepő a kissé kényelmetlen 60 centiméter magas küszöb egy modern felhőkarcoló bejáratánál, hiszen ezek a magas belépők a hiedelmek szerint távol tartják az ártó szellemeket.

houtong1.jpg 

Peking közbiztonsága példás, a legtöbb látnivalót detektoros kapukkal védik, a kínaiak pedig barátságosak, nem volt semmilyen negatív élményünk. Ha valaki beszél angolul, az rögtön szóba elegyedik az európai turistákkal. Az utcanevek mindenhol angolul is ki vannak írva, így nyugodtan portyázhatunk akár önállóan is a városban, bár egy helyi idegenvezető rengeteget segíthet, hogy mit is válasszunk a széles programkínálatból. Nekünk egy Lótusz (Leinhua) nevű lány segített, aki kiválóan beszélt angolul, viszont elveiben "hithű kommunistának" bizonyult.

 

Ha Pekingben járunk, minden utcában jobbnál jobb, megfizethető, helyi éttermekbe botlunk. Egy-egy étkezés során 1-2 féle levest, 5-6 féle főételt szolgálnak fel az asztaltársaságoknak, a vendégek pedig egy-egy tálka rizs felett, bármelyik felszolgált fogásból falatozhatnak. Nekünk, magyaroknak kicsit furának tűnik az egy tálból csemegézés, de ne aggódjunk, minden bizonnyal nem kell megosztanunk az ebédünket senkivel, hiszen kínai ember nem ül egy asztalhoz európaival, ettől különösen tartózkodnak. Érdekesség, hogy desszertet egyáltalán nem esznek, még a legjobb éttermek is csak maximum gyümölcsöt tudnak adni édesség gyanánt. Kávé helyett térjünk be egy porcelánboltba is, ahol általában eredeti teaszertartással várják a vásárlókat, így megkóstolhatjuk milyen is az igazi jázmin- és zöldtea. Ha pedig feledhetetlen gasztroélményre vágyunk, látogassunk ki a belvárosi éjszakai piacra, ahol a sült szöcskétől kezdve a tengeri hínárral töltött rizsbatyun keresztül a füstölt csirkelábig szinte minden megkóstolható fillérekért.

teaszertartas.jpg

Pekingbe a legtöbben a Kínai Nagy Fal miatt látogatnak el, hiszen a Világ Hét Csodájának egyike pár tíz kilométeres távolságba fekszik a fővárostól. Érdemes a kicsit távolabbi Mutianyui falszakaszt megnézni a közismert Badalingi helyett, mivel ez utóbbi sokat vesztett hangulatából a rengeteg turista és a falra telepített bevásárlóhelyek és McDonald’s miatt. A Mutianyaui falra is libegő visz fel és bár keskenyebb, mint a többi Nagy Fal rész, gyönyörű panoráma nyílik a környező hegyek gerincén kígyózó falra, illetve testközelből megcsodálhatóak az építmény rizsporos-tojásfehérjés cementrétegei. A közelben találhatóak egyébként a Ming sírok is, így például a pekingi Tiltott várost megálmodó Yongle császár síremléke. Az általa felépített Tiltott Városról hosszú sorokban lehetne regélni, a legjobb, ha egy helyi idegenvezetővel fedezzük fel a szimmetriára épülő csodás palotákat, amelyek eredeti állapotukban várják a látogatókat. A legtöbb túra a hátsó kaputól indul és a Tienanmen térnél lévő főbejáratnál végződik, ahol rögtön tovább sétálhatunk a Mao múzeumhoz és a tér túloldalán elterülő, még megmaradt Houtong negyedhez.

nagy_fal1.jpg

Nem szabad kihagyni a 2008-as Olimpia modern épületeit sem, amelyek ma már inkább csak múzeumként szolgálnak, hiszen a kínaiak nemigen kedvelik a nyugati sportokat. Manapság úgy néz ki néptelen útjaival és pületeivel, mint egy igazi szellemváros. Pedig a helyiek nagyon aktívak, sokan közlekednek biciklivel nap, mint nap, a nyugdíjasok szinte minden napjukat a szabadban töltik valamilyen testgyakorlással. Az egyik legkedveltebb helyszín, az Ég Templomát övező főpark, ahol a kínai idősek rendszeresen hódolnak a thai chinek, a szalagtáncnak és a szabad táncnak, sokan kártyáznak, illetve egy fura, focihoz hasonló láb játékot játszanak, egy tollaslabdaszerű képződménnyel. Szintén sokan sportolnak az egykori gyárváros területén is, ahol az óriási barakkszerű raktárépületeket ma a kortárs művészek használják kiállítótérként.

 olimpiai_falu.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csatangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr758742454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása