Édes élet a hatvani kísértetkastélyban

2020. június 26. 14:33 - Csatangoló

A hatvani Grassalkovich-Deutsch kastélynak létezik egy titokzatos kistestvére, alig pár száz méterre a főépülettől.

a0b99b94-9aac-401c-b212-502a7ac7b03b.JPEG

A hatvani kiskastély manapság üresen tátong - saját fotó

Ha Hatvanban valaki a vasútállomáshoz vezető árnyas utcán sétál, akkor balról egy gyönyörű kiskastélyt pillanthat meg, ami titokzatosan bújik meg a liánok, magasra törő fák és elvadult bokrok között. A csodás, német hatást sejtető falakon üvegmentesen tátonganak az egykori ablaktáblák és csikorogva lengedezik a szélben a Kristály Hotel felirat az egykori bejárat fölött. A tősgyökeres, idősebb helyiek közül még sokan emlékeznek erre az egykori cukorgyári kiskastélyra, amelyet a Kádár-korban hol óvodának, hol pedig művelődési háznak használtak. De azt már jóval kevesebben tudják, hogy az épületet szintén annak a Hatvany-Deutsch családnak köszönhetjük, akik a mai vadászmúzeumnak otthont adó, pompázatos Grassalkovich kastélyt tulajdonolták a XIX. század közepétől Hatvanban. Itt azonban felvetődik a kérdés, hogy miért volt szükségük egy másik kiskastélyra az óriási barokk palota mellé, attól alig fél kilométerre? Ennek a titoknak eredtünk a nyomába.

A történet a pénzzel indult: a XIX. század második felében a magyar polgárság körében hét jelentős dinasztiát tartottak számon, akik meghatározták a monarchia magyarországi gazdaságát. Ezek egyike volt a Hatvany-Deutsch família, akik az akkori magyar cukoripar harmadát tudhatták magukénak. A vagyont Deutsch Ábrahám alapozta meg apja szatócsüzletével, illetve a nemesi köröknek nyújtott pénzügyi hiteleivel még az 1800-as évek első felében. Ő teremtette meg állítólag a magyar biztosítási üzletágat is, és feleségével együtt többféle érdekeltséget birtokoltak különböző gőzmalmokban országszerte, illetve az akkoriban épülő hazai vasúthálózatban is. A vállalkozásokból származó pénzt főként földbirtokokba fektették, ahol elkezdhették a cukorrépa-termesztést. 1867-ben vásárolták meg a hatvani uradalmat, ahol 20 évvel később a fiaik egy cukorgyárat hoztak létre. Persze nem ez volt az egyetlen „édes” érdekeltségük, hiszen már korábban megszerezték a nagysurányi cukorgyárat, illetve  Hatvan után Oroszkán és Sárváron is alapítottak egyet-egyet. Ugyanakkor a hatvani kiemelkedett mind közül, mivel a család ezt a várost és az itteni Grassalkovich kastélyt tekintette elsődleges otthonának. Nem hiába használták a Hatvany nevet a Deutsch mellett, miután nemesi, majd bárói rangot kaptak Ferenc Józseftől. A későbbi, XX. századi utódok – így például az irodalom terén jeleskedő Hatvany Lajos –már csak a Hatvany nevet vették fel hivatalosan és a Deutsch elnevezést teljesen elhagyták.

A kiskastély építési körülményeiről és valódi céljáról igencsak kevés feljegyzés maradt fenn az utókornak. Annyit biztosan tudhatunk, hogy 1906-ban építették fel Deutsch Sándor és Deutsch József (a fent említett Ábrahám fiainak) megbízásából. Az építmény alakját egy fa vázszerkezet adta, amelyet átlós gerendák merevítettek, a gerendaközöket pedig egyszerűen kifalazták téglával. A német mintát másoló kéttornyú kiskastélyt eredetileg vendégháznak és kaszinónak szánták a hivatalos közlemények szerint. Ezt a célt szolgálták a kényelmes szobák és lakosztályok, illetve a nagyobb volumenű összejövetelek megrendezésére is alkalmas rendezvény és színházterem. Persze akkoriban pletykáltak a Deutsch fiúk titkos szerelemi afférjaiól, kártyapartikról és üzleti célú, nemesi tivornyákról is, amelyek ezen falak között zajlottak, így kevésbé zavarták a nagykastélyban maradó feleségeket. A korai évekről és az itt megforduló vendégekről hivatalosan keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy a család itt húzta meg magát az 1919-es tanácsköztársaság idején, amikor a felkelők kiköltöztették őket a szomszédos Grassalkovich-palotából. Ezután a XX. század első felében itt működött a hatvani kaszinó és számos képzőművészeti kiállításnak is otthont adott ez a talányos épület. A Hatvany család ekkor élt tagjai ugyanis igencsak kedvelték és támogatták a művészeteket, élükön Hatvany Lajossal és feleségével Winsloe Christinával, aki maga is szívesen festegetett. Ha régebbi újságokat lapozgatunk, akkor kiderül, hogy rengeteg galériát, kiállítást és különböző művészeti, nemesi rendezvényt tartottak a kiskastélyban, valódi pezsgő kulturális élet zajlott itt a II. Világháború közepéig.

A harcokban meglepő módon kevésbé sérült a cukorgyári kiskastély, így nem volt semmi akadálya annak, hogy az államosítások után egy 600 fős üzemi konyhát rendezzenek itt be, amely 13 évig működött. Persze az akkori párt és a cukorgyári vezetés is látta, hogy a csodás épületet nem kellene ilyen célokra elherdálni, ezért úgy döntöttek, hogy az eredeti funkciónak megfelelően felújítják az épületet. 1966-ban az üzemi konyha helyére napközi otthont varázsoltak, az épület egyéb helyiségeiben pedig klubszobákat, egy 200 személyes színháztermet, öltözőket, tucatnyi vendégszobát és gondnoki lakást alakítottak ki. Ezzel a kiskastély a cukorgyári munkások klubjává és a szocialista párt hatvani részlegének otthonává vált. Később egy ideig itt működött a városi művelődési ház is, míg a rendszerváltás után privatizálták, és az új tulajdonos egy ideig Kristály Hotel néven hasznosította az épületet. Sajnos azonban a 2000-es évek eleje óta lakatlanul és kihasználatlanul áll, nem tudni, hogy valaha lesz-e valaki, aki ismét életet lehel a kissé megkopott falak közé.

 

Ha tetszett a cikk, akkor csatlakozz a Facebook oldalunkhoz, ahol további sztorik és titkok várnak arra, hogy megfejtsük együtt őket.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csatangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr1415969702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása