Lárnaka egy napimádó szemével, az októberi nyárban, hiányzó flamingóval, seftáliával és száguldó triciklikkel. Párom vendégírása legutóbbi ciprusi utazásunkról.

Előre kell bocsátanom, hogy ez a bejegyzés nem azoknak fog szólni, akik elsősorban a látnivalók miatt utaznak távoli országokba. Igaz ugyan, hogy Lárnakában és környékén vannak bőséggel kulturális örökségek és ezek el is érhetők – könnyebben vagy nehezebben – ám mi mégis azzal a nem titkolt szándékkal indultunk Ciprusra, hogy a fájdalmasan rövid nyarat hosszabbítsuk meg egy héttel. A hozzánk hasonlóaknak igazi titkos tipp a szigetország, mivel májusban már- októberben pedig még fürödhető a tenger, kompromisszumok nélkül, éjszaka pedig rövidnadrágban is élvezhető a mediterrán forgatag.

            A fentiek ellenére mi is felkerestünk néhány látványosságot, de most a kisebb nehézségek mentén speciális módokat választottunk ehhez. Két jó okunk is volt erre, amiből az egyiket már elemeztem: másfél hónappal az utolsó, magyar nyári nap után már nagyon hiányzott a meleg és a tenger, másrészt Ciprus kulturális csodáit már magunkba szívtuk egy korábbi alkalommal. Na de vissza a késői nyárhoz, hiszen aki idáig jutott az olvasásban, azt valószínűleg ez érdekli inkább és itt felmerül a kínzó kérdés: Lehet Európában strandolni október végén? A válasz egyértelmű és kövér igen! 

            Afrodité, a ciprusfák és az offshore lovagok szigetén ilyenkor nagyjából olyan az idő, mint mifelénk június végén, így a napon nem ritkán szökik 30 fok fölé a higanyszál, míg éjszaka 15 foknál soha sincsen hidegebb, ráadásul ehhez párosul a legalább 24 fokos tengervíz is. Itt kell megjegyezni, hogy az apály-dagály váltakozása miatt a part mellett hidegebb a tenger, de felesleges megijedni, mert jó balatoni szokás szerint a parttól 2-300 méterre még mindig csak derékig érnek a hullámok, és ott bizony már kényelmesen lehet úszkálni és ücsörögni is. Ráadásként Lárnaka strandja egy elég speciális homokkal büszkélkedhet, amit az Olimposz istenei is homokvárépítésre találtak ki, annyira tapadós, ez pedig azt is jelenti, hogy az ottani minimális hullámzás nem képes felkavarni a tengerfeneket, ergó méteres mélységben is a Horvátországihoz hasonló tisztaságú a tenger.

            A part környékén persze látszik, hogy egy városi strandon járunk, aminek csak másodlagos funkciója a szórakoztatás, de az infrastruktúra (wc, öltözők, zuhanyzók, stb.) természetesen itt is adott. A görög szigetekhez hasonló harsányság és végeláthatatlan butik sorok azonban itt hiányoznak. Igaz ugyan, hogy az andalúz partok tizenemeletes, csillogó-villogó, napot eltakaró hotelmonstrumai sem nyomasztják a partot. Lárnaka megtalálta a középutat az elegendő szállodai férőhely és az élhető nyaralóhely közötti keskeny mesgyén. Bár itt is találunk bőven olyan szobát vagy magánapartmant, melynek a teraszán a tenger látványa édesíti a reggeli kávét, ezek az épületek ritkán nőnek hat emeltnél magasabbra és homlokzatuk inkább a görög-ciprióták kedves lelki világát tükrözik a grammra kiszámított profizmus helyett. A szállodák lábánál szinte kizárólag igényes éttermek, retró hangulatú pubbok és kék-fehér kockás abroszos gyros-ozók bújnak meg, ahol az árak sem veszik el az ember étvágyát. Jó görög szokás szerint ezek tipikusan háromoldalú vendéglátó helyek, vagyis a tengerpart felől inkább tűnnek kerthelyiségnek, mint kockába zárt éttermeknek. A boltokat viszont (egy-két kisközérttől, vagy itteni nevén Kiosktól) eltekintve a parttól beljebb az óváros zegzugos utcácskáiba száműzték. Ott viszont mindent megtalálunk, ami szem-szájnak - és a kötelező ajándékkvótának -  ingere. A luxusmárkák csillogó üzletei és a bájosan gagyi ajándékboltok tökéletes harmóniában szövik be a szálloda sor és a Pálmafa (Finikoudes) sétány mögötti területet. De vissza az éttermekhez!

            Végigfutva a kinálatot tökéletes arányban keverednek a tengeriherkentyűs ételvarázslatok a gyros-kebab variációk végeláthatatlan sokaságával és a hamburger-hotdog kombinációk falanxaival. Ezeknek a fogásoknak a sajátossága, hogy (műanyag vagy éppen porcelán) tányértól függetlenül ízletes háziszószokkal és annyi friss zöldséggel, salátával tálalják őket, ami egy kisebb háztáji gazdaság havi termésével is felveszi a versenyt. Ja és említettem a seftáliát? Bár sokszor jártunk már görög területeken, csak itt találkoztam ezzel a fűszeres, fahéjjal is ízesített grillkolbászkával, ami nyomokban sem emlékeztet az otthoni kolbászokra, mégis abszolút befogadható a magyar gyomor számára.

            Ahogy már korábban is említettem minimális városnézés is szerepelt az „étlapunkon” így essen erről is pár szó. Az újdonságot keresve most két hagyományostól eltérő módon indultunk túrázni. Lárnaka tengerparti zónája két markánsan elkülönülő részből áll, a már említett Pálmafa sétányból és a Mackenzie negyedből. Ez utóbbi új és fiatal apartmanházak tömkelegéből és szűkösebb, szelesebb strandokból tevődik össze. Ezt villanyrobogóval néztük meg, ami most talán Lárnaka legmenőbb városnéző eszköze. A háromkerekű, üléssel ellátott járművek vezetését bárki elsajátítja néhány perc alatt és képesek normális valamint abnormális (értsd a személyautókkal vetekedő) sebességgel is haladni. Az egy órás bérleti időbe könnyedén belefér akár a sóstó körbejárása is.

            Apropó sóstó! A másik túránkat nyitott tetejű busszal tettük meg, ami két óra alatt végigjárja a város és a környék nevezetességeit. A buszon több nyelvű „idegenvezető” hallgatható fejhallgatón keresztül és az előre rögzített szöveg meglepően bőséges információval szolgál. A három legfontosabb nevezetességnél 10-20 percre megáll a menet és a sofőr megvárja, míg végignézzük/fényképezzük az érdekességeket. A templomok és az ókori vízvezeték kiváló állapotban van, így érdemes rájuk szánni az időt, azonban ebben az aszályos időszakban nekem mégis a sóstó nyújtotta a legnagyobb élményt. A várostól alig négy kilométerre található tó kevésbé aszályos időszakban és főként télen szinte rózsaszín a rengeteg itt telelő flamingótól és a partján épült Hala Sultan Mecset a zöldelő pálmaligeteivel úgy magasodik a parton, mintha a tó csak az ő kedvéért került volna oda. Most azonban aszály volt és a víztükör helyét hófehér só vette át. A máskor üde színű fák pedig, mint az elpusztult állatok csontvázai fehérlettek a rájuk rakodott portól. Egyedi élmény ilyenkor a sóstó medrében száraz lábon átsétálgatni. Két látványosságnál nem áll csak meg a KFC-vel szemben lévő megállóból induló busz: A Finikoudes sétányt a Mackenzie Beachtől elválasztó erődnél és a Szent Lázár templomnál, ezek azonban gyalogszerrel könnyen megközelíthetőek bármelyik szálláshelytől és bejárásuk sem igényel túl sok időt, hiszen az erőd alapterülete is éppen csak nagyobb egy normál falusi kerténél.