A thai ladyboyok jelenléte a helyi kultúráról és a buddhizmusról is szól, nem csak a szexiparról.
Amikor pár évvel ezelőtt Thaiföldön jártunk, akkor az egyik legnagyobb meglepetést számunkra a szórakoztatónegyedek nyílt szexpiaca okozta, és azon belül is a bájaikat áruló ladyboyok óriási száma. Bangkokban és a phuketi Bangla utcán ugyanis egyaránt tömegesen találkozhatunk nőknek öltözött vagy átműtött gyönyörű fiúkkal a szórakozóhelyeken, akik előszeretettel veszik le a lábukról a gyanútlan fehér utazót. Az óvatlan turista pedig gyakran csak a hotelszobában szembesül azzal a ténnyel, hogy a vágyott helyi leányzó nem is annyira lány, hiszen Thaiföldön minden szép magas lány tulajdonképpen fiú. Anno bennünk is felmerült a kérdés, hogy arányaiban miért van ilyen sok transznemű fiú Thaiföldön, és hogyan alakult ki ez a nyugatihoz képest nyíltabb, elfogadó kultúra. A választ a buddhizmusban és thai történelemben kell keresnünk, és korántsem a modern kori LMBTQ-mozgalmakban.
De kezdjük is az elején! Minden helyi lakos rögtön felhívja a figyelmet arra, amikor a ladyboy kérdésről kérdezzük őket, hogy ezek a lányként viselkedő/élő fiúk nem nevezhetőek ladyboynak, hiszen a thai kathoey fogalom sokkal több ennél. Ez egy tradicionális elnevezés, amely a történelem folyamén, több évszázad alatt alakult ki a az úgynevezett „harmadik nem”-re Thaiföldön. Állítólag már a XIV. században is születtek olyan képek és leírások, amelyek egyfajta harmadik nemként ábrázolják a kathoey-kat. Ezek a transzlények a buddhista hiedelem szerint valamilyen karmát hordoznak, és mostani életükben azt kell megtanulniuk, hogy miként fogadhatják el önmagukat. Sokan a thaiok közül úgy vélik, hogy a kathoey-k rossz testben újjászületett lelkek, akik megrekedtek a lélekvándorlás útján valamilyen hiba, bűn vagy próbatétel miatt. Ezen vallási magyarázatokat hallgatva már korántsem meglepő, hogy a buddhista szerzetesek a Banglán végigsétálva ugyanúgy megáldják az ott dolgozó ladyboyokat, mint a női prostituáltakat, és mindegyiküket emberszámba veszik, függetlenül pénzkereseti forrásuktól.
De ha kifejezetten figyeljük a kathoey-kat, akkor rájövünk, hogy a jelenlétük nemcsak az éjszakai életre korlátozódik, hanem mindenhol ott vannak a hétköznapi életben. Mi például Phuketen a legnagyobb drogériában egy ladyboytól kaptuk a hivatalos szépségtippeket és a legjobb sminktanácsokat, a szállodánkban pedig az egyik gyermekvigyázó animátor is ladyboy volt, aki kedvesen foglakozott a vendégek kicsijeivel. Thaiföldön tehát a nyugati sztenderdeknél sokkal elfogadóbb a társadalom, még akkor is, ha az adott „hölgynek” nincs pénze nemváltó műtétre, csak a ruházkodásában mutatkozik meg a mássága, ami így mindenki számára nyilvánvaló. Egyébként a statisztikák szerint pont a szexiparban és az előadóművészekként dolgozó és ott magasabb jövedelmet elérő ladyboyok azok, akik meg tudják fizetni a nem-átalakító műtéteket, a hétköznapi foglalkozást űzők között sokkal inkább női ruhába bújt fiúkkal találkozhatunk csak.
Az utazónak az a benyomása, hogy a thai társadalom jóval természetesebben közelíti meg ezt a jelenséget, és a mindennapokban egyáltalán nem foglalkozik az emberek szexuális orientáltságával, nemével vagy pénzkereseti forrásaival. A szociológusok szerint ezt a fajta gondolkodásmódot támogatja a társadalom és a családok berendezkedése is, amelynek tulajdonképpen érdeke a ladyboyok jelenléte. Mint megtudtuk, az országban nincs nyugdíj vagy egyéb időskori ellátás, ezért évszázadok óta az idős szülők eltartása a legfiatalabb lánygyermekre hárul, aki emiatt még a házasságkötést is elodázza. Azokban a családokban, ahol nem születik lány, a legfiatalabb fiút szokták erre a célra nevelni: sok helyen az ilyen fiúgyerekek lányruhában élnek, játszanak és függetlenül szexuális érdeklődésüktől és nemi identitásuktól, egyfajta kathoey szerepet töltenek be a családban. Ez a szerep pedig nem jár párhuzamosan sem a homoszexualitással sem pedig azzal, hogy a szexiparban kellene dolgozniuk, teljesen más, hétköznapi munkát is vállalhatnak. Ezek a ladyboyok viszont függetlenek maradnak, és saját család hiányában a szüleikről gondoskodnak.
A hallottakból az is kiderült a számunkra, hogy a thai szexipar, a turizmus fellendülése előtt is jelen voltak a ladyboyok a thai kultúrában, a szegénység és a nyugati ember megjelenése csupán fokozottan láthatóvá tette őket. Állítólag a vietnámi háborúban résztvevő amerikai katonák voltak az elsők, akik közül sokan igényt tartottak a ladyboyokra, akik női prostituált társaikhoz hasonlóan rögtön meglátták a nyugati pénztárcákban rejlő lehetőségeket. S bár a turisták napjainkban jórészt a szórakozóhelyeket meglátogatva találkoznak velük, soha nem szabad szem elől tévesztenünk a szegénységet és azt a társadalmi közeget, ami erre pénzkereseti formára kényszeríti az ottani fiatalokat, legyen szó akár fiúról, lányról vagy ladyboyról.