Akik lerombolták a magyar várakat

2020. augusztus 07. 12:49 - Csatangoló

A törökök ellen épített híres magyar várrendszert nem az idő és nem is a világháborúk tették tönkre.

veszpremivar_veszpremiszemle2005.jpgAz egykori veszprémi vár - dorrás: Arcanum Digitális Tudástár - Veszprémi Szemle 2005. 

Gyermekkoromban sokat álmodoztam róla, hogy milyen jó lenne várkisasszonyt játszani híres Kanizsa várában, megmászni Szigetvár, Veszprém vagy Nyitra eredeti várfalait. Bár az elmúlt évtizedekben az államok sokat tettek azért, hogy az egykori híres várak – legalábbis a belső várkastélyok – ma is látogathatók legyenek, azért valljuk be, hogy ez nyomába sem ér az egykori védvár-rendszernek, amely Európát védte a töröktől. De vajon hova lettek ezek a várak? Meglepő, de nem a világháborúk rombolták le őket, hanem a szisztematikus vár-megsemmisítésnek köszönhetően jórészt már korábban elpusztultak a XVII-XVIII. század folyamán.

A magyar várak története tulajdonképpen összefonódik hazánk török megszállásának időszakával. Ebben az időben ugyanis ezek a várak biztosították Európa határvidékét, és védtek a török betörések ellen, illetve óvóhelyet nyújtottak a környéken élő lakosságnak. Az Adriai-tenger partjától egészen Erdélyig egy több száz kilométer hosszú végvárláncolat húzódott, amely hat végvidéki főkapitányságra oszlott. A várakban tetemes látszámú katonaság élt, akik nemcsak hadjáratok idején, de békeidőkben is kapták a nekik járó zsoldot és apanázst. Ezt vagy az osztrák császár (a hivatalos magyar uralkodó), vagy a terület birtokgazdája, főura biztosította. Ez az ellátmány pedig igencsak komoly terheket rótt a mindenkori kincstárra, amit szívesen megfizettek a török árnyékában, viszont az oszmán befolyás gyengülésével már inkább kibújtak volna a pénzügyi kötelezettség alól. Amikor a XVII. század végéig sikerült a törököt kiűzni szinte az egész magyar királyság területéről, és a legfontosabb városok, várak is mind felszabadultak, a védőrendszer egyszeriben okafogyottá és felesleges teherré vált.

Ebben az időben hazánkban Habsburg Lipót császár uralkodott, aki egyik legfontosabb feladatának a hadsereg és a központi kincstár ügyeinek rendezését tartotta. Ebbe beletartozott az is, hogy a Balkánon délebbre állít fel egy új védőhálózatot, a feleslegessé váló, korábbi magyar várakat pedig egyszerűen leromboltatja, míg a legénységét szélnek ereszti. A katonaság egy részét az új déli várakba irányították, a többieket pedig megpróbálták a parasztok és éppen formálódó polgárság körébe beolvasztani, hogy hasznos adózó tagjaivá váljanak a társadalomnak. Ennek első lépése volt a végvárak szisztematikus lerombolása, amellyel megszüntették a zsoldot és a lakóhelyet egyaránt.  A Rákóczi- szabadságharc megindulásakor született meg a nevezetes 1702. évi rendelet, amelynek eredményeként teljesen lerombolták a székesfehérvári, veszprémi, pápai, szigetvári, kiskomáromi, babócsai, csobánci várakat, Kanizsa, Zalavár, Kaposvár, Dombóvár erődítményeit, Eger és Sárospatak esetében pedig a külső védműveket tették használhatatlanná.

A rossz nyelvek szerint nem csak anyagi megfontolások álltak a rendelet hátterében, hanem az is, hogy a császár igencsak tartott Rákóczi kurucaitól és attól, hogy azok elfoglalják a legfontosabb várakat, és ott katonai támaszpontot rendeznek be. A történetírók az elmúlt századokban a Habsburg várrombolást egyfajta magyarság elleni merényletként mutatták be, amelynek célja kifejezetten az ország meggyengítése volt. Ennek némiképpen ellentmondanak azok a tények, melyek szerint nem csak a Habsburgok, de bizony II. Rákóczi Ferenc is több várat leromboltatott, mivel nem tudta azokat anyagilag fenntartani. Ennek vált áldozatává a szatmári vár, Tokaj, Szendrő és Kálló várai, valamint teljesen megrongálták Zólyom, Léva, Pápa, Kapuvár vagy éppen Belényes külső védőműveit is. Az, hogy bizonyos várak belső várkastélyai megúszták a kuruc-labanc rombolást, jórészt az ottani uraságok tiltakozásának köszönhető, akik szerettek volna egykori tulajdonukból valamit megőrizni.

Ha tetszett a cikk, akkor látogass el Facebook oldalunkra, ahol további sztorik várnak rád.

Szólj hozzá!
Címkék: itthon

A bejegyzés trackback címe:

https://csatangolo.blog.hu/api/trackback/id/tr1016118014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.