Unod a forralt bort? Íme néhány forró ital a világ minden tájáról: bombardino, api morado és forró csoki, testet-lelket melengető italcsodák.
Nemrégiben a Városligetben jártam és meglepetéssel vettem észre, hogy a műjég büféjében bombardinot kínálnak. Eddig nem is álmodtam, hogy a városban a jól ismert forralt bor mellett bármi mást is lehet kapni a téli hideg estéken. Ennek nyomán határoztam el, hogy itt a blogon összeszedem azokat a forró finomságokat, amelyeket eddig próbáltam. Ha valaki esetleg itthon is próbálta már valamelyiket, ne habozzon egy linket küldeni ehhez a cikkhez, felteszem, hogy melyik hol kapható. Ha más nincs, akkor pedig megpróbálhatjuk otthon is elkészíteni ezeket a forró italokat, a neten számos receptet találhatunk angol nyelven.
Amikor Mexikóvárosban jártunk, a szállodával szemben volt egy isteni reggelizőhely, amely autentikus dél-amerikai fogásokat kínált. Ott ittam először api moradot, amely Bolíviából származik. Persze a mexikóiaknak sem nehéz elkészíteni, hiszen lila kukorica az alapja, amiből ugye Mexikóban sincs hiány. Szóval a felforralt lila kukoricát ananásszal, fahéjjal, szegfűszeggel és a naranhéjjal ízesítik és egy ízes, karácsonyi hangulatú, sűrű levesszerű italt készítenek belőle. Állítólag még az inkák találták fel és Bolíviában szívesen isszák reggelire, hideg esetén napközben is. Mivel Mexikócityben – a magasan fekvés miatt – télen bizony elég csípős a levegő, így én is megkóstoltam és nem bántam meg! Nekem kicsit olyan volt, mint egy lila tejbegríz.
A Műjégpálya büféjét a Városliget Café üzemelteti, és ők két újdonsággal rukkoltak elő az idei korcsolyaszezonra: egyrészt meggyes forraltbort kínálnak, illetve a tojáskrém alapú tejszínhabos bombardinot. A felnőttek rumot is kérhetnek az édes ínyencségbe, ami eredetileg a síelők kedvence volt az olasz hegyvidékeken. Bár én síelni nem tudok, így autentikus környezetben még soha nem kóstolhattam egy sárga-habos forróitalt, de télen Rómában sem ritka a bombardino, még olykor utcai standokon is kínálják. Igazán passzol az édes íze a hideg időjáráshoz és a finom olasz péksütikhez.
Ha valaki járt már Egyiptomban vagy Törökországban, akkor biztosan ismeri a telente kínált sahlabot, ami nagyon népszerű desszert ital szerte az arab régióban. Az eredeti recept alapja egy orchidea-őrlemény, ezt vegyítik forró cukros tejjel, olykor sűrítik, és már kész is az arab forró puding. Sokszor rózsavízzel és egyéb illatos virágok kivonatával készítik, illetve minden arab országnak van saját autentikus receptje is, amelyek részben eltérhetnek egymástól. Én még itthon soha nem kóstoltam, de gondolom létezik olyan arab kávézó Budapesten, ahol megkóstolhatjuk ezt a forró italt, ami bizony beillik egy kiadós uzsonnának is.
A következő elnevezés talán a hegymászók között nem ismeretlen, hiszen Nepál nemzeti italáról, a yak teáról van szó. Sajnos nekem még nem volt szerencsém ellátogatni soha Nepálba, de több ismerősöm is járt már ott, és ők lelkesen meséltek a Yakról, és a vajából készült teáról. A recept egyszerű, n em tesznek mást, csak a forró, lobogó vízben felolvasztanak egy darab yak vajat, na jó manapság a kényesebb ízlésű európaiak kedvéért még cukrot is kanalaznak a melengető italba, amelynél állítólag nincs jobb a Himalája tövében.
Kicsit keletebbre, Kínában szintén számtalan forró italt készítenek télen-nyáron egyaránt. A kínai zöld- és jázmin teás szertartásokat szerintem nem kell senkinek bemutatni, most viszont egy jóval kevésbé ismert finomságra szeretném felhívni a figyelmet. Amikor Pekingben jártunk, természetesen ellátogattunk az éjszakai piacra is, ahol március eleje lévén eléggé jeges volt az idő. Itt kóstoltam a sós szójatejet, ami a kínaiak egyik kedvenc forró itala. Reggelire a szójatejet cukorral, szirupokkal és gyömbérrel isszák, míg estére inkább sóval kínálják. Én egy ecetes, sós változatot kóstoltam, ami leginkább egy forró levesre emlékeztetett, de kínálják szárított tengeri gyümölcsökkel és mustármaggal is.
Nálunk a kakaóból tejjel készítenek klasszikus kakaót az anyukák a gyerekeknek, pedig a kakaóbab ennél jóval többre hivatott. Az igazi forró csoki szerintem vízzel készül valódi kakaóbabból őrölt kakaóval, és az összeforralt italt végül megbolondítják egy kis chilivel, cukorral, személyes ízlésnek megfelelően. Bár a karácsonyi vásárok és a kézműves csokiboltok gyakran kínálnak finom forró csokit itthon is, ami természetesen Dél-Amerikából indult hódító útjára annak idején. Mégis az egyik legfinomabb változatot nemrégiben a reptéren ittam pár nappal ezelőtt, ahol most a terminálon az éttermek különleges téli finomságokkal várják az utazókat, és hát helyet kapott köztük a forró csoki is.
