Megmenthette volna a tóalmási kastély úrnőjének életét, de a morfiumszenvedély erősebb volt.
A tóalmási Wahrmann Kastély - forrás: Wikipedia
A tóalmási kastély gyönyörű, imponzáns lépcsőjével és árnyas parkjával manapság is hívogatja a vendégeket, akik nem is sejtik, hogy egy szerencsétlen asszony álma nyomán született, aki megjárta a mennyországot és a poklot egyaránt. A historizáló stílusú palotát Wahrmann Renée építette 1896-ban Ybl Lajos terve alapján, a Nay és Strausz budapesti építésztársulás közreműködésével. Az eredetileg ötvenszobás, kétemeletes, U-alakú kastélyt be is nevezték a Millenniumra kiírt építészeti pályázatra, mert a tulajdonos ezzel a díjjal szerette volna elnyerni a főúri körök elismerését és figyelmét. Pedig arra – így több, mint száz év távlatából megítélve – nem is igen volt szüksége.
Wahrmann Renée ugyanis tehetős zsidó családban született 1862-ben, édesapja az a Wahrmann Mór volt, aki első, zsidó származású politikusként jutott be a magyar Parlamentbe, mégpedig a Deák párt színeiben. Az apa nagyon jó viszonyt ápolt képviselőtársaival és a zsidó közösség tagjaival egyaránt, de vállalkozásairól sem feledkezett meg, így tetemes birtokra tett szert. Legidősebb gyermeke, Renée igazi ünnepelt szépségnek számított a dualista Magyarországon, ha szőke hajával, kecses alakjával feltűnt az 1880-as évek elején Budapest korzóján vagy végighajtott díszes hintaján az Andrássy úton, nem volt olyan ifjú, aki ne emelt volna lelkesen a kalapot előtte. Az apa viszont egy szintén jómódú zsidó család sarját szemelte ki lánya számára, bár rebesgették, hogy Renée szíve bizony egy keresztény férfié, bizonyos Beretvás Endréé. Hiába volt Endre is királyi tanácsos és gazdag földesúr, az öreg Wahrmann hallani sem akart arról, hogy a lányát, ne egy zsidóhoz adja feleségül. Végül 1883 februárjában került sor az esküvőre a kiszemelt Krausz Izidorral, a dohány utcai zsinagógában, ahol megjelent az úri társaság színe-java. A fiatal pár pedig rögtön az esküvő után Párizsba, majd Olaszországba utazott a délutáni vonattal. Talán ezen a nászúton szeretett bele Renée a francia operaházba, amelynek impozáns lépcsőjét egy az egyben le is másoltatta később a tóalmási kastélyban.
A híres lépcső - forrás: Wikipedia
Bár a fiataloknak született egy kislányuk, Renée nem volt boldog a házasságban, amely elől a társasági életbe menekült: folyamatosan bálozott, állandó páholyt tartott fenn a fővárosi operában, és népszerű szalont vitt édesapja Andrássy úti palotájában. Flörtjeiről és dorbézoló életmódjáról gyakran pletykáltak a főúri körök, állítólag ekkor szokott rá a morfiumra is, mikor egy korcsolyabaleset következtében azt írtak fel számára fájdalomcsillapítóként az orvosok. Férje, Krausz Izidor elnézően bánt vele, egyfajta hallgatólagos megegyezés született közöttük: ő nem tette szóvá az asszony drogügyeit, míg Renée szemet hunyt férje óriási szerencsejáték-veszteségei fölött. Igen ám, de 1892-ben elhunyt Renée édesapja, és a gondtalan pénzszórásnak vége szakadt. Bár több nagybirtokot is örökölt, azokhoz nem igen értett. Ráadásul a fivérei is megorroltak rá, mivel ő kapta a legjelentősebb részt a családi vagyonból, be is perelték emiatt. Időközben egyre több bajt okoztak a férj óriási kártyaveszteségei is, már 1893-ban már a lapok a Krausz-Wahrman házasság felbontásáról írtak, de erre csak később került sor.
Így nézett ki egykoron a Wahrmann Kastély, forrás: Arcanum Digitális Tudománytár, Fotó 1980
Az öreg Wahrmann szerencsére már nem élte meg azt, hogy lánya elinduljon a lejtőn: 1897-ben véglegesen kimondták a válást, és Renée 36 évesen végre feleségül mehetett egykori szerelméhez, Beretvás Endréhez. Időközben megépült a tóalmási kastély is, hogy az újdonsült házasok elkápráztassák a főúri társaságot. Gyakran látták itt vendégül fácánvadászatra és vidéki mulatságokra a pesti elit tagjait. De hiába keresztelkedett ki új férje kedvéért kedvéért Renée, hiába járt Tóalmásra a pesti társaság jó része, a boldogság csupán 4 évig tartott, mert Beretvás egy ritka betegségben elhunyt. Időközben Renée nyakába szakadtak bátyjai kifizetetlen számlái és adósságai is, mivel azok rövid idő alatt elverték örökségüket. Ezzel pedig elkezdődött a szépasszony újabb személyes kálváriája, aki mindezek elől ismét a morfiumhoz menekült.
Mivel a Wahrmann örökség jó része elment a tóalmási kastélyra és a testvérek adósságai is megcsappantották a tartalékokat, Renéenek nem maradt túl sok pénze kiházasítani egyszem leányát, Lolát. Így amikor megkapta a második férjtől örökölt birtokok fölötti haszonélvezeti jogot, rögtön leállította a Beretvás rokonok életjáradákait, és jó pénzért túl adott a karácsondi Beretvás birtokon. Ezzel a lépéssel jelentős hozományt tudott biztosítani a leányának, ugyanakkor egy évekig elhúzódó pernek nézett elébe, amit végül elvesztett. Mivel súlyos pénzeket kellett fizetni a kisemmizett Beretvás örökösöknek, el kellett adnia a szeretett tóalmási kastélyt is Andrássy Gézáné, született Kaunitz Eleonóra grófnőnek. Végül pedig az Andrássy úti palotát is áruba bocsátották, és az egykori gazdag örökösnő egy szerényebb lakásba költözött. Ezután az idősödő Wahrmann Renée drága szanatóriumokban és hotelekben töltötte utolsó két évtizedét, felélte maradék vagyonkáját, és próbált leszokni a morfiumról, jórészt sikertelenül. Végül 1926-ban, mindenkitől elfeledve, teljesen szegényen halt meg egy fővárosi garniszállóban. Egyedül lánya búcsúztatta, aki maga is szenvedélybeteg volt, mert anyja mellett ő is megkedvelte a bódító szereket, így csupán négy évvel élte túl, szerencsétlen sorsú szülőjét. A tóalmási kastélyt az Andrássyak tovább élvezhették Renéenél, és új életet vittek a falak közé, de ez már egy másik történet.
Barangolj velünk és fejtsük meg a titkokat együtt, csatlakozz a Titokvadász Facebook oldalához.
