Szépek, olcsók, külföldön vannak és beleférnek a háromórás szabályba. Tuti befutók egy rövid hétvégére.

 Szabadka főtere és városháza

(A cikkben a szerző saját fotói szereplnek)

A villámvárosnézés nem része az utazásszervezői szakma nyelvezetének, ezt mi magunk alkottuk. Ezek a – szigorúan egy éjszakás – kiruccanások két dologra jók: néhány hétre megnyugtatják a vezérhangyát, ami az állandó „mehetnékért” felel. Másrészt egy érzelmi lenyomatot ad arról a településről, amit felkerestünk, hogy eldönthessük szeretnénk-e egy hagyományos városnézés (4-5 nap) keretében többet látni belőle. A villámvárosnézéshez fejlesztettük ki a háromórás szabályt, ami az úticélig megteendő autós távolság maximumát jelenti. Egy egyéjszakás kaland maximum ennyi utazást bír el (persze egy irányban) úgy, hogy még maradjon is idő-erő a nézelődésre. A mostani cikkben az őszi szünetre gyűjtöttük össze azokat a városokat, melyek Budapestről 3 óra alatt elérhetőek és az atmoszférájuk megköveteli a további ismerkedést a jövőben.

Szabadka: Amikor először indultunk el a magyar határtól tíz kilométerre lévő szerb városba még nem tudtuk, hogy milyen komoly szerelem szövődik majd közöttünk. Szabadka egy csodaszép városka, ahol a szállás és az étel jóval olcsóbb, mint itthon (a fél nap alatt bejárhatatlan szabadkai piacról nem is beszélve), az emberek barátságosak és szinte mindenki beszél magyarul. Ha csak egy éjszakára érkezünk, akkor ne hagyjuk ki a városháza épületét, a vele szemben lévő Népszínházat, ahol Blaha Lujza bontogatta a szárnyait. A színház épülete mellett indul a sétáló utca, ahol mindenképpen érdemes beülni valahová egy kávéra, ha az időjárás engedi, akkor egy kerthelyiségbe. Amit még feltétlenül látni kell az a Szabadka külvárosában található Palicsi tó, és a mellette lévő meglepően nagy állatkert.

Palics

A tó a partján álló csodás 19. századi nyaralók mellett azért is érdekes, mert itt rendezték az első, magyar olimpiákat, melyek nagyon emlékeztettek a Coubertin féle játékokra, csak jócskán megelőzték azokat. Szerbiába még határellenőrzés után léphetünk be ugyan, de már személyiigazolvány is elegendő ehhez. A szerb fizetőeszközt, a dinárt a határközeli váltókon kívül, bárhol nyugodtan válthatjuk, de a legtöbb helyen forintot is szó nélkül elfogadnak, különösen igaz ez a piacra.

Zombor: Újra egy szerb városka, amire minden igaz, ami Szabadkára, bár itt jóval kevesebben beszélik a magyart. A város sétálóutcája viszont talán még szebb is, mint az előzőé, az utcai szobrok pedig kifogyhatatlan fotótémát nyújtanak.

Zombor szobrai...

További előnye Zombornak, hogy nem kell Röszke irányából megközelíteni (aki soha nem járt arra, a rádióból az is tudja, hogy a röszkei határátkelőnél micsoda dugók szoktak lenni), hanem kényelmesen el lehet arra kocogni az M6 felől. Ha Zombort választjuk, akkor mindenképpen iktassuk be a programba a Pacséri tavat, ami igen közel található a városhoz.

A rózsaszín tó

A mesterséges hévízes tófürdő érdekessége, hogy itt a víz annyira rózsaszín, mintha öblítőben úsznánk, ami a magas ásványianyag tartalom miatt van. Figyelem, a tó mindent fekete színűre fest, így csak olyan fürdőruhában fürödjünk benne, amit nem féltünk!

Eszék: Néhány tíz kilométerre található Zombortól ez a város, de már Horvátországban. Már a központ megközelítése is hatalmas élmény, ugyanis a bevezető út olyan, mintha lekicsinyítették volna az Andrássy utat. A paloták alig kevésbé fényűzőek, csak a köztük lévő hely kisebb. Ahogy a másik két város esetében, úgy itt is található egy autók által nem járható sétálóutca, mely egy csodás kis főtérbe torkollik. Az itt álló Szent Péter és Pál templom a magyar szemnek szokatlan, de igen dekoratív épület. A belváros nevezetességei az egyetlen kocsiból álló, apró villamosok, amik bár nem szépek, mégis sok képen szerepelnek. Szintén kihagyhatatlan a városban húzódó Dráva partjának bejárása és a látványos gyalogoshídon való átkelés.

Eszék a Dráva partjáról. Előtérben a gyalogoshíd, a háttérben a templom tornya

A túlparton a Copacabana (nem vicc, így hívják a strandot) partjáról lélegzetelállító panoráma nyílik a városra.

Kassa: Ha nem dél felé indulnánk, akkor szóba jöhet a szlovákiai Kassa, ahová már majdnem végig autópálya vezet (a szlovák oldalon már készen van és a mi oldalunkon is jövőre ígérik, Miskolctól). A város főutcáján szinte egy pillanatra sem lehet letenni a fotózásra szolgáló eszközt. Szinte minden épület a magyar időket idézi, és tökéletes állapotra újították fel őket.

Egy másik, régebbi világba repít a látvány

Semmiképpen sem szabad kihagyni a Rákóczi kiállítást, amely a fejedelem rodostói házának másolatában áll. A hozzá kapcsolódó várbörtön túra is igen érdekes, ráadásul a múzeum vezetője tökéletes magyarossággal tart idegenvezetést. Sajnos Kassán meglehetősen kevesen szólalnak meg magyarul, de többnyire értik a magyar szót. A gyönyörű épületek és a kiváló atmoszféra mellett a gasztronómia miatt is érdemes Kassával szervezni egy egyéjszakás kalandot. Ha megjegyezzük a Brindzove Haluski és a Tatranski kifejezéseket, akkor máris garantált a megfelelő élmény. A kettő közül az első a nálunk sztrapacskaként ismert étel neve, míg az utóbbi egy 16-80 százalékig sokféle erősségben kapható, jóízű szeszesital elnevezése...